Rebecca Azour

Társaságfüggő - bár ő ezt váltig tagadja -, barátságos, néha túl közvetlen, bár lehet hogy ez nem mindig baj. Barátait hihetetlenül elszántan védelmezi, akár képes lenne ölni is értük ...
Szőke, majdnem hogy derékig érő egyenes haj, világító zöld szemek. Az arca ... nos, egy szó: gyönyörű. Általában ha valaki csak egy pillantást is vet rá, azonnal a rabja lesz. Persze nem mindig.


Apám mesélte nekem régen, hogy én hogyan is kerültem be egy nemesi családba. Egy nyári éjszakán, mikor a boldog család együtt ünnepelte Apu és Ivette egyéves házassági évfordulóját, a kapucsengő törte meg a varázst. A szolgálók bevittek egy kis kosárban egy babát...: engem. Ivette felháborodott - teljesen megértem -, mire Apu eléggé elszégyellte magát. Tudta, hogy lebukott. Nemsokkal a házasságuk után, hogy is mondjam, félrelépett. Ez egy kicsit szánalmas, persze, de meg kell hogy mondjam, az anyám egy l*tyó volt.
Ivette megfogott, majd nagy lendülettel szó szerint kidobott az ablakon. Az Apám próbált beszélni vele, de ő hajthatatlan volt. Azt mondta, hogy egy fattyút nem tűr a családba. Így Apa arra jutott, hogy "valakinek le kéne passzolnia". Ez meg is történt.
Egy aranyos, idős házaspár vett a szárnyai alá, ők neveltek fel. Sokáig nem is tudtam, ki is vagyok. Azt sejtettem, hogy nem Larry és Esmée gyereke vagyok, de hogy kié ... Azt csak a 12. születésnapomon tudtam meg: Apu beállított egy hatalmas virágcsokorral a kezében azzal a szöveggel, hogy "beszélnem kell Veled".
És nem akartam elfogadni. Jó volt az úgy nekem, ahogy voltam: nem értettem, hogy miért kell felvilágosítani.

Ezek után nagyon magamba zuhantam. Több napig semmit nem csináltam. A szobámba zárkóztam az mp4-emmel és a laptopommal és úgy bő egy hétig bent kuksoltam. Őszintén szólva még mindig megvisel ez az egész, de az most mellékes. Mivel a "szüleim" nagyon szerettek, nem bírták elviselni hogy szenvedni lássanak, ezért próbáltak mindennel a kedvemben járni. Koncertekre jártam a barátaimmal, karaokeztam majdnem minden nap, a legelőkelőbb ételeket kaptam amiket csak lehetett ...

És sajnos a vidámparkba is elkísértek. Esmée minden áron felakart velem ülni mindenhova - és akkor történt a tragédia ... Én ... Jaj ... Én mondtam neki hogy nem kellene ... Amikor kiszálltunk az egyik hullámvasút kis kocsijából, Ő hirtelen összeesett. Kétségbeesetten rohantam Larryhez, akivel azonnal hívtuk a mentőket és bementünk, beszáguldottunk a kórházba.

Mondanom sem kell, hogy nem tudták megmenteni. Akkor megint mély depresszióba estem, mire Larry kitalálta hogy Apuval e kéne beszélgetnem. Így is történt. És akkor megtörtént a lehetetlen: befogadtak a házba. Persze nem kaptam akkora szeretetet mint a többi féltestvérem, mégis volt egy otthonom. Újra ... Amikor 15 lettem, a barátaim voltak a család. Ha haza mentem, ott csak gyűlölet és megvetést találtam, így minek is mentem volna oda vissza ?

Úgy döntöttem, hogy nem hagyom magam és elköltözök. Sokáig csak borongtam országról országra, városról városra, majd meg kellett hogy állapodjak valamelyik helynél, mivel ...
Kiderült, hogy én a vizet tudom uralni. Sok kutatás után találtam rá a Szent Vlagyimirre, és naná, hogy azonnal beköltöztem.

Most itt töltöm a mindennapjaimat.

Szép előtörténet, elfogadom!

Jó játékot!

Leila