Caffé club

Egy hangulatos kávéház, ahová reggel muszáj betérni, egy kávéra.

Hirtelen agresszív...vagy nem is...inkább eléggé feszült lett. Nem tudom, miért. Úgy hiszem nem mondtam semmi rosszat. Vagy lehet, hogy azért mert titokzatos vagyok? De hát ilyen vagyok, mit tegyek? Arra neveltek, hogy ne adjam ki a titkaimat egykönnyen. Először érdemeljék ki a bizalmat, csak utánna bízzak bennük, de akkor teljesen. Mi ez a stílus? Most mire gondol? Egyszerre hitetlenkedek és kérdezem magamtól...de ha egyszer nem tudom, mire gondol?
-Most mire gondolsz?- várom, hogy kifejtse, majd utána válaszolok.

Dermedten figyeltem, ahogy Darren feláll és közelebb jön hozzám. Mélyen a szemembe nézett, érzésem szerint kissé még tolakodó is volt. Suttogva kezdett hozzám beszélni:
- Bármi is történjék, nem mész el innen, meg se moccansz, és végképp nem kérsz segítséget. Nem is kiabálsz vagy nézel másfele. Bármit teszek. -egyre múlt bennem az ellenkezés kényszere...Elismételtem amit mondott, de mintha csak a testem és a hangom lenne, a gondolataim nem a sajátjaim voltak. Mintha megbabonáztak volna. Csak a szúrás fájdalmát éreztem a nyakamba és hogy a vérem szívja el valami...vagy valaki. Nem tudtam hol vagyok, miért és kivel. Mintha ébren álmodnék. Csak a fájdalom volt biztos. És hogy nagyon nem jó, ami velem történik. Tenni próbálnék ellene, de a testem, az izmaim gúzsba kötve, olyan vagyok, mint egy bábu. A fájdalom egyre erősödik...és egyik pillanatról a másikra el is múlik.
-Ülj le.- mondta, és hang nélkül engedelmeskedtem. Aztán kezdett visszatérni a tudatom, leesett, hogy egy kávézóban vagyok, Darren társaságában. Ránézek a fiúra, kissé önelégülten mosolyog rám, nekem csak egy gyenge mosolyra futja, még érzem, hogy kába vagyok.
-Mi történt velem?- jogosnak tartom a kérdést, ő biztos tudja, hisz itt volt vele végig.

Ignatius+ Darren

A Caffé club felé vettem az irányt, azok után, hogy befejeztem a tanulást a könyvtárban, ugyanis nagyon elegem lett aznapra a tanulásból. De nem csak egyelőre, hanem végleg. El nem tudtam képzelni, hogy egyesek akár még szórakoztatónak is találhatják a könyvek fölötti kornyadó életmódot, mintegy kijelentve, hogy élvezetes egy poros, több száz éves lapköteg állandó fixírozása. Nos, eme ellentmondás a jegyeimen is meglátszott, de tekintve, hogy sokkalta jobban érdekel a harcművészet, felhúzta az átlagom az abban való kiemelkedésem.
Szorosabbra húztam magamon a sálam, kézfejeimet beledugtam barna bőrkabátom apró zsebeibe és 100x is elátkozta magam, amiért nem raktam be kesztyűt, habár megnyugatott a tudat, hogy hamarosan isteni finom, forró kávét iszogathatok, egyedül, úgy, hogy nem zavar meg semmi abban a tevékenységben. Túl sok dolog történt mostanában, főleg, ha azt tekintjük, hogy alig érkeztem a városba, de már rákényszerültem, hogy egy strigával harcoljak és szópárbajba keveredjem az igazgatóval, mellesleg kellemesen eliszogassak szintén egy strigával. Úgy látszik vonzom a furcsa helyzeteket... A Café clubba lépve a párpulthoz lavíroztam, miközben melegre próbáltam dörzsölni átfagyott ujjaimat.
- Egy forró kávét, legyen szíves. - A pultos fiú kedvesnek látszott, és igen szép hátsóval is rendelkezett. Hosszú, szőke hajából pár tincs a szemébe hullott, míg a szeme zölden ragyogott. Alig vártam már, hogy odaadja a kávémat és én észrevétlenül szemezni kezdhessek vele. Mikor is volt utoljára, hogy szórakozásra adtam a fejem? Azt hiszem közvetlenül utána bajba kerültem...

-

(bocsánaat .__. most már vagyok)

-Egy srác megszúrta a nyakam...-elgondolkodom, ennek vajon mennyi esélye lehet? Viszont most begyógyította a sebem, de nem mondhatom el senkinek, habár szerintem hülyének is néznének, ha ilyeneket állítanék. Igazán szeretném tudni, hogy mi az igazság...de ez most nem megy, és nem akarom erőltetni. Most úgy is elment csajozni, vagyis kávéért. Nekem nem számít a csaj, Lizzel jót beszélgettünk, és hát ő szimpatikusabb. Most elkezdett valami furcsa, szédüléshez hasonló érzés a hatalmába keríteni, ami nem tudom, honnan jött. Lehet, hogy a vérveszteség...de nem tudom. Egész nap furcsa érzésem van, mint akit fejbevágtak egy péklapáttal. Remélem nem látszik meg rajtam annyira.

Darren, Ignatius

Kisvártatva egy fiú sétált mellém és azt hiszem motyogott is valamit, aminek biztos sok köze volt ahhoz, hogy milyen gyönyörű vagyok és én vagyok itt a legszebb lány a klubban de nekem annyira lekötötte a figyelmem; egyrészt a kávém tetején úszkáló habdarabka, na meg a pultos srác ujjainak kifinomult tanulmányozása, hogy én udvariatlan egy pillantást se vetettem a teperő fickóra. Szegény pára, rövidesen le is kopott egy telefoncsörgést követően. Elkortyolgattam a kávémat és arra az elhatározásra jutottam, hogy kezdek kiöregedni, de legfőképpen magányos vagyok. Piszok szar érzés volt. A Vlagyimirban nehéz barátokat szerezni, ha neked kizárólag a célod lebeg a szemed előtt...
/Vlagyimir+dampír lakosztály/