1-es lakás

Szoba lakói:
- Niké
- Persia

Tátott szájjal néztem a hatalmas kastélyra. A f3n3! Ez aztán nem semmi. Még csak nem is láttam ehhez hasonló hatalmas kastélyt, nemhogy még abban éljek. Fogtam az egy szál icipici bőröndömet, majd elindultam a kapu felé. Még az előtt kitárult előttem, mielőtt hozzá érhettem volna. Két nagydarab striga állt a kapu két szélén. Nem szóltak hozzám, még csak rám sem néztek. Habozva elindultam a kert felé, készen arra az esetre, ha rám támadnának. A szívem hangosan zakatolt, bár ezt egy szemrebbenéssel sem mutattam ki. Egy flegma nézéssel lerendeztem a két pasast.

Az udvar hatalmas volt, és oly csodálatos. A szökőkutat ugyan nem láttam, de a halkan csobogó vizet halottam. A fák halkan susogtak a gyenge szellőben. Szerettem volna gyorsan elintézni a "szobafoglalást", majd egyet sétálni a városban. Még csak éjfél volt, így nem fenyegettek a nap sugarai.

Amikor beléptem a szobámba azt hittem hányat vágom magam. Az ágyam hatalmas volt. Mellette egy hatalmas szekrény állt, előtte pedig egy csicsás asztal, melyen virágok sorakoztak. A falon drága festmények lógtak. Ledobtam a táskát az ágyra, majd becsuktam az ajtót és elindultam a belvárosba sétálgatni.

+Belváros+ Montanai zöld park+

Lassú léptekkel jöttem be a szobába. Nem mintha elfáradtam volna, hisz olyant aligha tudok. Egyszerűen nem éreztem magam valami fenomenálisan. A hátamon lévő sebek már majdnem teljesen meggyógyultak, úgy mint a fejemet ékesítő hatalmas seb is. Csak a tükör előtt álva szembesültem a látvánnyal. Én mondom nem volt valami kellemes. Hófehér hajamat most a vér festette vörösre, a sérülés körül. A hátamon lévő ruha pedig le volt szakadva, és véres is volt. Még szerencse hogy volt pár tartalék ruhám. Nincs pénzem ehhez hasonló dolgokra. Hogy pontosabban fogalmazzak: egyáltalán nincs pénzem, semmire. Igazán nem is zavart, hisz sosem voltam hozzászokva a kényelemhez.
Levetettem a ruháimat, majd a hajamat is kibontottam. Levettem a fejdíszt is. Vettem egy meleg fürdőt, ami most igazán jól esett.
Miután végeztem, és felöltöztem, kisminkeltem magam, elindultam valami táplálék után.

Shadow Castle+ Közös helységek+ Etető szobák

Aoki lassan sétált föl a lépcsőn, miközben én szép nyugati stílusú lépcsőkorlátot és a hatalmas csillárokat ámultam. Sok helyen laktunk már, de ehhez fogható helyhez még nem volt szerencsénk.
- Figyú, Aoki! Meddig maradunk itt? Annyira szép ez a hely. - Tátott szájjal bámultam a nagy előtért, mikor fölértünk a lépcsőn. Sikerült majdnem elesnem a lépcsőben, a mennyezet bámulása közben, de Aoki, mint mindig most is megelőzte a bajt. Na nem mintha nem tudtam volna megállni a lábamon.
- Nem tudom. Addig, míg jónak látjuk. - Aoki halál nyugodt hangja nem lepett meg. Még csak körbe se nézett.
- Akkor, szia, bátyus. - Nyomtam egy puszit az arcára, majd fogtam a bőröndöt és elindultam egy másik lépcső irányába. Éreztem, hogy arra van a női lakosztály.
- Ne kísérjelek föl?
- Csak eltalálok odáig. Egyedül! - Förmedtem rá, persze nem vette sértésnek.
- Ahogy akarod. Majd később átmegyek.
- Várlak! - Azzal fölsiettem a lépcsőn. A folyóson végighaladva az ajtókat figyeltem. Kerestem az 1-es számú szobát, és megtaláltam.
Gyorsan besiettem rajta, és láttam, hogy a szemközti szobában már laknak. Odamerészkedtem, remélve, hogy senki sem ugrik elő a sötétből. A szobában egy lélek sem volt. A ruhák szépen összefogva hevertek az ágy végében, és az ágy érintetlen volt. Lepakoltam a másik szobába, majd kilestem az ajtón. Szerencsémre Aoki még sehol nem volt, így lesz időm megszökni, még mielőtt észrevenne. Szeretnék sétálni egyet a városban. És enni is akarok. A másodperc töredéke alatt az udvaron teremtem. Fellélegezve siettem tovább.

+Belváros+Night Light Disco+