Név: Stefania Crown
Becenév:Stef, Fany
Nem:Nő
Kor:16
Születési év, hónap, nap, hely:1995.január 14., Róma
Jellem:Hidegvérű, mindig mindenkivel kedves, de ha mások nem viszonozzák nagyon is ellenséges vagyok. Mindig mosolygok, még a mások gúnyos megjegyzései sem tudnak elszomorítani, inkább csak kinevetem őket. Rossz szokásom , hogy sokszor nem ismerem fel a körülöttem lévő emberek gonosz cselekedeteit ellenem , ezért sokszor pórul járok. Romantikus alkat vagyok, szeretek táncolni és a harcművészeteket.
Külső: Hosszú barna, picit göndör haj, 170cm magas, nem túl vékony , zöld szemű dampyr vagyok.
Faj: Dampyr
Rang:-
Évfolyam: 1.évfolyam
Amiben különösen jó: Táncolás. Olvasás. Tanulás.
Amiben nem jó: Úszás. Vívás.
Vizsgaeredmények:-
Molnija:-
Előtörténet:
1995. január 14-én születtem Rómában, Stefania Crownnek hívnak de a barátaimnak csak Stef. Édes apámat Alexander Crownnek hívták ő a királyokat védte, édea anyámat Mary Crownnek hívták ő egy alsóbbrendű mora volt. A családom harmadik szülöttje voltam , két bátyám van, Daniel és Eric.
Boldog gyerekkorunk volt együtt, csak a szüleinktől nagy távolságot kellett tartanunk…
A 14. születésnapomkor minden jó dolog megváltozott az életemben…
Kora reggel , egy sikítás hallatszott. Felugrottam és kimentem a folyosóra, a bátyáim is kijöttek de nem izgatták , hogy mi történhet odalent inkább beküldtek a szobámba és visszamentek aludni. Ezután nem tudtam visszaaludni, csak azon járt az eszem, hogy mi történhetett a szüleimmel.
Nem bírtam tovább felöltöztem és halkan kiosontam a szobából, a bátyáim nem vettek észre ezért szabad a pálya. A lépcső felé menet meghallottam két férfit veszekedni, nem tudtam róla , hogy vendéget vártunk volna, és még a hangot sem ismertem meg. A lépcsőn megtorpantam mert rólam volt szó…:
- Elvisszük a lányt! Őt dampyrnak kell nevelni! Mivel titkolták a lány kilétét ezért el fogják magukat ítélni!
Kik lehetnek ezek és hogy - hogy rejtegettek? Elítélik….mégis kik …..mik ők? Várjunk én dampyr vagyok…az meg micsoda? Az arcom fal fehér volt láttam a mellettem levő tükörben, a lélegzetem elállt egy pillanatra. Valaki megérintette a hátam, nem merek megfordulni mert félek , hogy nem vettem észre és a konyhából valaki odaosont mögém , hogy kiadhasson ezeknek az embereknek.
- Stefania!- Morgott rám Eric . Elkezdett befelé rángatni én meg majdnem elestem. - Mégis mit mondtunk?
- Hát… - Közbevágott és nem engedte , hogy magyarázkodjam.
-Azt mondtuk , hogy maradj a szobádban és aludj!
Megfogott és belökött az ajtón és rám zárta. Itt nem maradhatok, túl kíváncsi vagyok de ez a szoba egyben véd és támad is. Mi baja van mindenkinek?
Ki kell innen jutnom de , hogy?
Eszembe jutott, hogy nagyapa mielőtt meghalt, azt mesélte , hogyha eljönnek értem akkor nyissam az egyik szekrényem mögötti kis rekeszt(Erről csak én tudok senki más a családban).Még azt is mondta , hogy nem lesz könnyű de nagyon veszélyes emberek akarnak engem.
Most már megértettem, amit akkor nem … Gyorsan odamentem és óvatosan kihúztam a szekrényt , mögötte elég pókhálós volt minden.
Kinyitottam a dobozt aminek széf alakja volt… Hirtelen megmozdult hangtalanul az egyik fal a szobám túlsó végében és egy rejtett alagút vezetett végig…..
Odasétáltam és visszanéztem , hogy biztos nem képzelem e de a széf már nem volt ott a szekrény a helyén állt. Féltem bemenni de megtettem , becsukódott mögöttem a fal és hirtelen kigyulladt mögöttem minden fény. Az alagút olyan átlagos volt, két órát kóboroltam benne…Mire hátulról valaki megfogott és leütött…
Mikor felkeltem nem otthon voltam , két ember állt felettem…
Elmagyarázták , hogy én mi is vagyok valójában és azt is , hogy a családom milyen „bűnt” követtek el…
Azóta vagyok a dampyrok környezetében.