Név: Stephanie Vaux
Becenév: Steph
Nem: Nő
Kor: 2o
Születési adatok: 1991.05.20, Montana > Kalispell
Horoszkóp: Bika
Rang: Alkimista Különböző varázsszerek készítésében. Valamivel nekem is kell védekeznem, ugyebár.
Amiben nem jó: A bátorságot még tettetni sem tudom, és gyakori szokásom türelmetlennek lenni.
Tulajdonságok: Nos, szerintem mondhatom, hogy nyugodt és komoly természetű vagyok. ...Általában. Általában, vagy is, ha szolgálatban vagyok, ami azért elég gyakori. Munkán kívül már jóval felszabadultabb a hangulatom, ráadásul nem hogy többet mosolyogni, de még nevetni is lehet látni. Szeretek viccelődni, szórakozni. De, ugyancsak ezt is munkaidőn kívül. (Csak a főnök meg ne lássa!)
Küllem: Rövid, frufrus, barnás-vöröses haj, és zöldes szemek. Igen, elég átlagos. Ahogy az egész külsőm, és az öltözködésem is. Általában nőies ruhákat hordok, ezen belül a pasztellszíneket részesítem előnyben.
A tetoválás helye: Hátul a nyakamon.
Előtörténet: Ritkán, még is előfordul, hogy valaki szereti az alkímiát. Így vagyok ezzel én is. Montana egyik nagyvárosában, Kalispellben születtem egy felhős, májusi napon. A családom nem vallásos, de egyben mindenképp egyetértünk a többi alkimistával: a démonok semmiképp sem jók. Bár, azt hiszem, a démon szó kissé túlzás lenne a morákra, és a dampyrokra, a strigákra meg enyhe, de lényeg, hogy semmiképp sem jók. És, ezért vagyunk mi, hogy védjük az embereket a veszélyes tudástól.
A családom hiánytalan, még csak egyke sem vagyok, - van egy nővérem, Jillian. Vele gyerekkorom óta varázsszereket, és bájitalokat állítottunk elő, találtunk ki. És ezeket még manapság sem unom. Igaz, én nem jöttem ki belőle olyan jól, mint a Jill. Neki a karrierje tökéletes lett, elköltözött otthonról, és már egy kisbabája is van.
Én viszont már nem voltam/vagyok ilyen szerencsés.
Az alkímia, a vegyületek és varázsszerek előállítása nagyon is jól megy, újabban már különböző mérgeket és gyógyító bájitalokat is kevertem. Viszont, a munkám nem több az átlagosnál. A „keveréseimről” már gyerekkorom óta ismert vagyok, emellett viszont ugyanazt az egyszerű feladatot végzem, mint a többi kezdő alkimista: eltűntetem a hullákat, és simítom az ügyeket. Emellett persze ott van még a szokásos papírmunka.
Először Londonba akartak küldeni, mondván, hogy ott kevesebb az alkimista, de végül a nővérem befolyásának segítségével itt maradhattam Montanában. Így már csak annyi hátulütője volt a dolognak, hogy nem Kalispellben kellett végeznem a munkámat, hanem egy másik városkában, ami elég messze van tőle. Ennek ellenére viszont nem tudtam mást, mint elfogadni, így sem volt rossz ajánlat, sőt.
Egy darabig még otthon laktam, majd a tizenkilencedik évemben átköltöztem ebbe a városba, immár egy saját, külön kis lakóházba.
Ahogy elszakadtam az otthoni környezettől, és más emberekkel találkoztam, lassacskán a kapcsolataim is kezdek növekedni. Sok morával és dampyrral is „összebarátkoztam” – az elveimet persze még mindig szilárdan megtartva – és így, egy félénk, magányos kislányból hamar tiszteletbeli alkimista lettem.
Kezdőlap 
Legutóbbi képek 
Keresés 
Regisztráció 
Belépés 
Tárgy: Stephanie Vaux 
Szomb. Dec. 10, 2011 12:59 pm
