Mézeskalács házikó

Megtévesztő a név. Egy hatalmas cukrászdáról van szó, melyben hatalmas a választél.

Lizbeth[left]

Reggel nagyon korán volt az ébresztő. Ráadásul nem is ment egykönnyen az elalvás, mert még nem szokta meg az új helyet. Mindegy, nem lombozza le magát efféle gondolatokkal, inkább élvezi a hely nyújtotta örömöket, a dobostortaszeletet, illetve a forrócsokit. Ahogy felnéz az olvasott könyvből- igen, néha szokott tanulni is- meglát egy csinos lányt. A lány egyenesen a pulthoz ment, ha jól látta rövid várakozás után egy puncsos sütit kért. Reméli, hogy a lány észreveszi. Mikor a lány asztal után néz, a fiú vadul mosolyogva int neki egyet, hogy üljön oda hozzá.

Nagyon örül, amikor lány végül hozzá csatlakozik. Édes illata már messziről megcsapja arcát. Nagyon kecsesen mozog, szinte már hihetetlenül kecsesen. Erről most nem csúnya dolgok jutottak az eszébe, hanem, hogy milyen törékeny teremtés. Biztos, hogy mora-gondolja. És szüksége van egy dhampyrra. Egy, a fiúhoz hasonló dhampyrra. Igyekezett nem nyál csorgatva bámulni a lányra, és ez többé-kevésbé sikerült is neki. Miközben a lány ledobta a cuccait és helyet foglalt a fiú egyre jobban érezte: már most beleszeretett a lányba. Egy eddig számára ismeretlen érzés kerítette hatalmába: a szerelem. Első látásra beleszeretett egy lányba, akit még csak nem is ismer. Igyekezik nem kimutatni csodálatát és érzéseit, csak reménykedni tud benn, hogy ez sikerült.
-Jó reggelt neked is! Hát, ami azt illeti nem. -végigsimít a haján- Csak sokak szerint így áll jól.-halkan nevet- Hogyhogy ilyen korán már itt vagy? Amúgy Ignatiusnak hívnak.
Reméli valamennyire szimpatikus a lánynak. Életében először szerelmes igazán. Persze volt már barátnője, 3 hónapig, de csak azért voltak együtt, hogy tudjon menőzni, hogy van barátnője. Persze valamennyire szerette őt is, de ez sokkal erősebb érzelem, mint amit Zyta iránt érzett.

Szolidan nevet, mint egy úrilány. Tökéletes nevelést kaphatott otthon...Fiatalabbnak tűnik a fiúnál...De ez a fiút egy cseppet sem zavarja...sőt...ő a nálánál 1-2 évvel fiatalabb lányokat szereti. Hogy miért? Erre ő sem tudja a választ. Látszik rajta, hogy örül a kedvességnek, gyönyörű szép szeme elvarázsolja. A fiú igyekszik titkolni vonzalmát, ám ez egyre esélytelenebb. De mitől ilyen hirtelen? És miért pont most? A fiú kezd egyre jobban megijedni a hirtelen jött érzéstől. És mi van, ha nem viszonozza? Ő ezt látja valószínűnek, nem tudja miért, de kiskora óta ilyen bizonytalan és negatív. Persze a legtöbbször megpróbálja palástolni, ezért nagyzol, szájhősködik. Azt mondja, jól néznék ki rövid hajjal. Lehet, hogy neki nem esetei a hosszú hajú fiúk? Érzi, hogy ha egy pillanatig is, de kis csalódottság fut végig az arcán, amit minden bizonnyal a lány is észrevett. Valami gyönyörű hangja van.
-Ohh, hát nem is tudom. Már megszoktam, hogy ilyen hosszú. Lizbeth...gyönyörű neved van.-közben egy édes mosolyt küld a lány felé- Még egész új vagyok az akadémián, nem egészen szoktam meg és korán kidobott az ágy.-még mindig mosolyog a lányra-

Nagyon elgondolkozott valamin...most az kívánja bár gondolatolvasó lenne. Olyan szívesen belelátna a lány érzelmeibe. Bár úgy gondolja, hogy esélye sincs a lánynál, azért még próbálkozni fog. Hiába a sok csalódás, a reménytelen szerelem meg hasonlók. Most, hogy a régi szerelmére gondolt kissé elszomorodott gondolatban. Mennyiben más ez a lány, mint az előző szerelme...Őt egy versenyen ismerte meg és gyönyörű mélybarna szemeit és hosszú barna haját, valamint szép arcát új imádta. Valószínűleg már soha nem fogja látni azt a lány. Bár, lelke mélyén tudta, hogy nem volt viszonzatlan a szerelme, akkor még félt az érzelemtől. Nem tudja, ezzel a lánnyal is az lesz-e mint a másikkal, de nagyon reméli, hogy nem.
- Hát igen...a szüleim minden testvéremnek viszonylag ritka nevet adtak...de még senki nem mondta, hogy szép nevem van.-kicsit csodálkozva és pirulva fogadja a bókot, persze közbe mosolyog- Sokáig aludtál kényelmetlen ágyakban...de hát miért? -teszi fel a kérdést kedves hangnemben- Persze, ha nem akarsz nem kell beszélni róla...-azért visszakozott egyből, mert nem akarta megbántani a lányt, vagy esetleg régi sebeket feltépni. Kedves szeretne lenni a lánnyal, nem akar olyan hibákba esni, mint régen. Túl akar lépni a régi önmagán, eltemetni a múltba azt az Ignatiust, aki féltékenyítésből és felvágásból jött össze Zytával, közben élt a kis álomvilágába, és a végén hetekig volt összeroskadva, mert csalódott. Persze ezt csak 1 ember látta rajta...az a lány. Akinek nem akar emlékezni a nevére. Akit el akar felejteni. Akin már 1,5 éve próbál túllépni, sikertelenül.

Árvaházban élt? Ezt sosem gondolta volna. És a testvéreiről kérdezi. De válaszolni fog, és az igazat. Reméli, hogy nem fog eltávolodni tőle Liz, csak mert neki volt családja, és legalább annyi gyermeket szeretne, amennyi testvére van.
-Igen vannak testvéreim-itt kissé elpirul- 7 is- zavartan mosolyog.- Hát, szerintem én is a naptárból fogok nevet választani, mert nincs türelmem ritka neveket keresgélni. Sajnálom, vagyis nem tudom, mit kell ilyenkor mondani...-elvörösödik- hogy a fél életed árvaházban kellett töltened...biztos embertpróbáló volt.
Érzi, hogy a lány még kérdezni fog a családjáról, de kivárja a kérdéseket, és nem fog hazudni. Mindenről őszintén fog beszélni, bár tudja, a lánynak nem lehetett része ilyesfajta örömökben.

Darren? Ő ismeri Darrent? Az nem lehet...Vagy mégis? Vagy lehet, hogy egy másik Darren? Az árvaházban kedvesek és barátságosak? Már nem azért, de a Harry Potter-storyból nem ez jött le.-elmosolyodik a gondolatra-
-Ne általánosíts, nem mindenki önző és gőgős, csak az emberek 90%-a, de a többiek nem olyanok. Szerintem te még nem találkoztál azzal a 10%-kal.-kedves hangsúllyal mondja, érződik, hogy nem bántásból vagy kioktatásból.-És ahonnan jöttél, merőben más, mint ahonnan a többiek. Aligha hiszem, hogy sok olyan ember lenne itt akik vagy árvaházból, vagy nagy családból jöttek és megtanulhatták volna, hogy nem csak ők vannak. Tudod, a legtöbben egykék. És az egykék közül sok az önző. Darren? Darren Ellwod?-közben azon morfondírozik, hogy vajon a lány tudja-e milyen cuki amikor felháborodik valamiért.- Jaaj, értem. És nincs még meg. Igazából nem is gondolkodtam még ilyenen. Annyira távolinak tűnik még.- De tényleg. Mikor lesz az még, hogy profi dhampyr lesz? És egyáltalán...sok morát ismer, de egyiket se szeretné különösebben védeni.- És amúgy nyolcan vagyunk. Hát volt benne jó és rossz dolog is. Jó volt, hogy sokan voltunk, volt kivel beszélgetni, játszani, sose unatkoztunk. Megtanultuk, hogy nem kaphatunk meg mindig minden, mert nem jut mindenre pénz, és amikor lettek kisebb testvéreim, azt is megtanultam, hogy engem is ugyanúgy szeretnek, mint a kisebbeket. Megtanultunk testvériesen osztozkodni, bármiről is volt szó. Kezdetbe nehéz volt megszokni a gyereksírást, de aztán ment.-nevet-

Nem tudja, hogy a többi dampyr hogyan nevelkedett, de ez azért már kissé pofátlanság...Nem állnak szóba vele? Hát, nem tudja, de mindjárt nem olyan szimpatikus neki a faja...A lány közbe végig a szemébe néz, amitől kissé el is pirul. Majd kissé lejjebb vetül pillantása, a lány szép (és most kissé kávés) ajkaira. Milyen szép ajkak...és a gondolattól még jobban elpirul.
-Elmondom őszintén, elsőre én is azt hittem mora vagy. És lám nem ijedtem meg. Nem sok morát ismerek, hiába vannak sokan, ezért én, úgy látszik a többi dampyrral ellentétbe, inkább ismerkedek. Félre ne érts nem azért beszélgetek veled...csak szimpatikus vagy és szeretek szimpatikus emberekkel megismerkedni. Amúgy meg szerintem nem erős szám, és nagyot vétkezik a többi dampyr, hogy nem beszélget meg ismerkedik egy ilyen aranyos és kedves lánnyal, mint te, Beth.- a lány nevét már szinte suttogva mondja.- Igen, ismerem Darrent. Volt szerencsém megismerkedni vele.- félrehúzza a nyakáról a haját.- És megnyugodhatsz, azt hiszem meghagyom neked. -mosolyog- Hát valami olyasmi. Szerintem csak annyi különbség van, hogy a vér szerinti szüleink neveltek minket. Viszont ti a tanáraitokat vagy nevelőiteket szerethettétek szüleitekként, meg gondolom nem csak 8-an voltatok.-édesen mosolyog a lányra, s figyeli, ahogy falatozik, majd ő is fogyasztani kezd a saját süteményéből.

// | akkor én most mora vagyok? szeretem a vért //

-Szerintem nem vagy senki...sőt. Egy okos, csinos dhampyr lány vagy, aki elszántan harcol a céljáért. -kedvesen mosolygok a lány felé, remélem nem vette tolakodásnak, hogy úgy megbámultam.- Azt gondoltam, hogy nem egyben őrzik őket, mert hát vannak egy páran.
Kapott egy sms-t. Remélem nem a fiúja, mert akkor a saját nyakamat fogom kitekerni. Na jó, nem...csak kissé csalódott leszek. Tudom, hogy nem ígért semmit, de ez a lány egyszerűen elvarázsolt. Olyat éreztem, amit nagyon régóta nem: szerelmet. Nem csupán testi vonzódást...ez már régen túl volt ezen. Figyelem, ahogy feláll, a csalódottság kissé úrrá lesz rajtam, de aztán odajön hozzám, puszit nyom az arcomra...majd az ajtóból integet még és eltűnik, mint egy álom. Kábultan visszaintegetek neki, de már nem láthatja. Amilyen marha vagyok, el se köszöntem...gratulálok Ignatius igazán bunkó voltál a kábultságtól.