Ebédlő

Tárgy: Ebédlő Kedd Dec. 07, 2010 10:47 pm

Közös ebédlő, ahol mindkét faj gond nélkül tartózkodhat.

Tárgy: Re: Ebédlő Csüt. Okt. 27, 2011 7:46 pm

Rebecca Azour

Az ebédlőbe ment, és helyet foglalt egy üres asztalnál. Nem enni jött ide, inkább csak gondolkodni, pláne, hogy most csak 1-2 ember lézengett itt. Csendes hely gondolta, magában. Tökéletes. Fel se tűnt neki, hogy az ebédlő ajtajában összegyűlt pár diák miatta van itt. A szülői házban is sokan voltak, mindenkinek megvolt a maga problémája, nem hogy még a másikkal is foglalkozzanak. Miután kényelmes pozícióba helyezkedett látogatásának eredeti céljához híven elkezdett gondolkodni. Sok minden járt a fejében, és merengéséből csak egy izgatott kiáltás ébresztette fel. A lányok láthatólag azon vitatkoztak -egyre nagyobb hangerővel- hogy ki menjen oda hozzá. Legszívesebben már ment is volna el, de mivel csak egyetlen kijárat volt, azt pedig "eltorlaszolták" inkább maradt a helyén és várt.

Tárgy: Re: Ebédlő Csüt. Okt. 27, 2011 9:02 pm

Éhes vagyok ? Nem. Akkor minek jöttem ide ? Könyörgöm, nem tudom és nem is fogom. Csak sétálgattam és itt kötöttem ki. Zsebre dugott kézzel, fejemben a fekete pulcsim kapucnijával próbálnék belépni az ebédlőbe, bár nem nagyon megy a lánytömeg miatt. Lökdösnek ide-oda, és őszintén szólva már elég ideges vagyok, pedig engem elég nehéz kihozni a sodromból, általában békés természet vagyok.

- Ne lökdöss, mert belelépek a szádba.

Mondom az egyik kis r*bancnak, mert hát tényleg. Nem tudom, miért vannak annyira megőrülve, de ne engem lökdössenek emiatt. Végül csak bevergődök az ebédlőbe - már azt hittem, nem élem meg ... - és észreveszem, hogy ott ül az egyik asztalnál egy srác. Áhá ! Szóval ez a nagy öröm oka. Odamegyek hozzá és leguggolok mellé.

- Jézusom, Miattad vannak ezek itt ? Sajnállak.

Mondom őszintén, mert hát most komolyan: senkinek nem kívánom ezt. Vetek rá egy együtt érző mosolyt és elindulok egy másik asztal után, mert hát nem vagyok abban biztos, hogy szeretne-e társaságot.

Tárgy: Re: Ebédlő Pént. Okt. 28, 2011 8:28 pm

Az elkalandozásból csak egy lány mozdította ki, aki átvergődött a tömegen, és felé tartott. Micsoda meglepetés! Ő lenne az "áldozat"? Nem hiszi, nem olyan típusnak látszik. Valószínűleg sok hasonlóság van a stílusukba, mint ezt a fekete pulcsi is mutatja. Na jó...az csak egy fekete pulcsi...de akkor is...lehet, hogy ő is metálos? Sajnálják, mert itt az a lánytömeg. Hát, hogy őszinte legyen sosem volt a feltűnés híve, s lám eljött az akadémiára és egyből "rajongótáborra" tett szert.
-Hát szerintem megeshet, mert más nem nagyon volt itt...-kedves hangnemben mondta, minden ércelődés nélkül- Ide ülsz?-kérdezi ragyogó mosollyal az arcán.

Tárgy: Re: Ebédlő Pént. Okt. 28, 2011 11:22 pm

A megjegyzésére mosolygok egy sort, aztán mikor már majdnem odaérek a kiszemelt asztalhoz, meghallom a kérdését. Végül is miért ne ? Bólintok, majd megindulok felé és egy könnyed kis mozdulattal lehuppanok egy székre.

- Hát persze.

Mosolygok rá, majd a lánytömegre pillantok. Istenem, mennyi bolond kis ........

- Na és amúgy Te ? Hogy-hogy itt ?

Addig-addig helyezkedek a székemen, míg nem megtalálom az én pózomat: a jobb lábam átvetem a bal felett, a kezeimet meg összekulcsolom a mellkasomnál, közben a srácra mosolygok.
Ja, tényleg.

- Izé, Rebecca vagyok. Örvendek.

Tárgy: Re: Ebédlő Szomb. Dec. 17, 2011 10:32 pm

Hm, szóval nem zavartam annyira a szövegelésemmel - gondoltam. Végig néztem az ebédlőn és kedvem támadt egy nagyot kiáltani, hogy megjöttem. Nem is tudom miért akartam ilyent csinálni de félvidítót a saját gondolatom.
- Am, igen tőle. Igazából fogalmam sincs, hogy micsoda vagy kicsoda. Ritkán eszem itt, gyakran elalszom. Még nem szoktam meg a reggel és este felcserélődését. Én este alszom és reggel fent vagyok. Nah de gondolom éhes vagy.
Jeleztem neki, hogy kövessen. Elvezettem a... nem is tudom, hogy hívjam... talán a konyháshoz? - Ezen röhögtem magamban.
Köszöntem felemelt kézzel a konyhásnak majd megfogtam egy tálcát és telepakoltam, bevallom én is éhes voltam.
Megvártam míg Stepha is szed magának majd leültem a jobb szélső asztalhoz. Nyújtóztam egyet majd neki láttam.
- Egy biztos, az én történetemre azt nem lehet rá fogni, hogy unalmas.
Mosolyogtam Stephára. A hajamat felkötöttem, hogy rendesen tudjak enni majd az étkezőt kezdtem el nézegetni.
- Te, Stepha... akarom mondani Steph, te öltél már strigát?
Nem épp étkezés közbeni, asztali téma, de már egy ideje foglalkoztatott ez a kérdés.

Tárgy: Re: Ebédlő Szomb. Dec. 17, 2011 10:58 pm

+ Parkoló + Ebédlő +

Nem szívesen, de csak odasétáltam a konyhás nénihez. Ez mekkora... - gondoltam magamban, és nyeltem egyet. Hát igen. A micsoda az jó kérdés volt. Basszus ez egy mamut, hogy bírja el magát? Hogy fért be az ajtón? Magamban felkuncogtam, már nem bírtam megállni, de legalább a szám elé emeltem a kezem. Igaz, így is eléggé illetlenségnek tűnt. Azt hiszem, szerencsém volt, hogy a konyhásnak nem esett le, hogy rajta röhögök. Azt hiszem, engem is keresztbe lenyelt volna, és én is ott lötyögtem volna az oldalán... Pfujj. De hát most tényleg! Nem is kellett volna konyha, elég nagy volt egymaga is.
- Jó napot - köszöntöttem még mindig mosolyogva. - Ezek... mik...?
Megint pislogtam párat és nyomkodni kezdtem azt a valamit az egyik tálcán. Felpillantottam a konyhás nőre, és nyelnem kellett. Hogy hogy nézett, le se tudnám írni, de esküszöm, libabőrös lett a hátam. Nem is szóltam többet, csak telepakoltam a tálcámat és a dampyr lánnyal együtt az egyik asztalhoz sunnyogtam.
Tényleg úgy éreztem magam, mint egy kamasz aki még suliba jár. Lehet, hogy húsz éves fejjel nem illett volna így viselkednem, de most még is megnyugtató volt itt lenni. Mármint, ha a démonokat nem veszem figyelembe. Nosztalgia töltött el, mikor körülnéztem. Valóban minden olyan volt, mint egy alkimista iskolában. Milyen jó is volt, mikor az volt a legnagyobb félelmem, hogy a konyhás néni megrágdos vagy rossz jegyeket kapok.
Kicsit fintorogva bár, de enni kezdtem, és... nem volt olyan rossz. Valahogy azt hittem valami sós, zsíros sz@r lesz, de jó íze volt. Megkönnyebbülten felsóhajtottam és nekiláttam rendesen az evéshez.
- Azt elhiszem - mosolyogtam vissza rá.
Már a fele adagomat megettem, mikor megkérdezte, hogy öltem a strigát. Túlzás nélkül félrenyeltem és köhögni kezdtem. Ez körülbelül fél percig tartott, de utána azonnal rendeztem a vonásaimat, ami nem volt könnyű, mert még mindig le voltam döbbenve.
- Ez... nem a legjobb téma evés közben, ugye tudod? - kérdeztem és köhintettem még egy utolsót, mielőtt tovább kezdtem enni. - Még nem. És nem hiszem, hogy valaha is fogok. Eddig még csak egyszer álltam egyel szemtől szemben, olyan egy éve, de akkor volt velem valaki, így ő meg tudott védeni. Ja, meg hát ugye most. De nekünk ilyennel akár megpróbálkozni is tilos. Nem győzhetünk. Ahhoz hogy a főzeteket tudjuk használni közel kell hozzájuk férkőznünk, de amilyen gyorsak... Mire lendíteném a karom ő már a nyakamat törné ki. De miért kérdezel ilyet? Te már öltél?

Tárgy: Re: Ebédlő Szomb. Dec. 17, 2011 11:22 pm

Néztem ahogy Stepha nyomkodja a kaját és akaratlanul is de elmosolyodtam. Vicces volt külső szemlélőkén figyelni a konyhást. Amint telepakolta a tálcáját már indultunk is az egyik asztalhoz ahhoz amihez én vezettem. Valahogy megtetszett ez a szélső asztal. Finom volt a répa amit benyomtam, a sült krumplinál jártam amikor feltettem a kérdést. Stepha majd megfulladt és ennek ellenére én alig tudtam vissza fogni magam, hogy el ne röhögjem magam. Nem az volt vicces, hogy ott előttem majdnem megfulladt, hanem önmagában ahogy reagált.
- Áh, értem.
Válaszoltam miközben mesélt. A vissza kérdezésére nem igazán tudtam mit válaszolni, de ennek ellenére gyors voltam és motyogtam valamit.
- Hát csak érdekelt... azt hittem van valamilyen csoda szeretek ami eltudnátok intézni őket...
Látszhatott rajtam, hogy ez egy elégé rögtönzött válasz volt.
- Én csak a 3. éveben jöttem az iskolára addig pedig külön tanárom volt. És... hát... a strigákkal kapcsolatban...
Kicsit oldalasra fordultam, velem szemben ült de talán láthatta a molnim. A hajam is kissé felemeltem. Nem ördöngösség, hogy elég nagy meglepettséget szereztem rajta. Mint ha ledöbbent volna.
Kicsit bántott, hogy amint valaki megláttam a tetoválásom nem hiszik el, hogy igazi vagy, ha el is hiszik annyira ledöbbenek, hogy az már sértő. De kezdtem megszokni. A Pandora háznál, Vikiéknél már mindenki tudott az esetről.
Vissza fordultam vele szembe és ettem tovább. Kenyeret téptem, krumplit ettem még a joghurtot is kibontottam.

Tárgy: Re: Ebédlő Vas. Dec. 18, 2011 12:10 am

Havazni kezd. Pár pillanat múlva minden fehér is lesz, csak Darren tűnik ki a környezetből. Szokás szerint most is egy fekete ing van rajta, felül két gombot szabadon hagyva, így egy kis belátás is nyílik a mellkasára, hogy ne keltsen olyan hivatalos benyomást. Megint teljesen feketébe öltözött, jó nagy kontraszt is van a ruhái és a táj között, de nem igazán tűnik fel neki. Mint jelen pillanatban semmi más. Még csak nem is fázik, túl elfoglaltak ahhoz a gondolatai, hogy érzékelje a hideget.
Kezeivel a zsebében, ráérősen sétál be az étkezőbe. Páran felé fordulnak, mikor belép, és egy-két lány arca még el is vörösödik. Ő viszont csak most pillant fel, és mintha fel se tűnne neki a változás, odasétál a konyhás nőhöz és biccent, majd egy egész kis sült krumpli adagot pakol a tálcájára. Utána ismét körülnéz hely után. Sok szabad asztal van, de nincs kedve egyedül ülni. A rajongást mutató lányokhoz viszont… Hát, nem igazán csábító ötlet.
Végül két lányon állapodik meg a szeme, és el is indul feléjük. Az egyik dampyr, ezt könnyen kiszúrja, a másik meg… Azt nem tudja, de nem idegeskedik különösebben, elkönyveli magában, hogy majd úgy is megtudja.
- Sziasztok. Leülhetek? – kérdezi mosolyogva, ügyelve rá, hogy a szemfogai ne bukkanjanak elő. Most társaságra vágyik, nem lenne jó megijeszteni őket.

Tárgy: Re: Ebédlő Vas. Dec. 18, 2011 12:11 am

Egyre kíváncsibb lettem rá, hogy vajon miért annyira visszafogott Alice. Persze, a dampyrok általában ilyenek szoktak lenni, de nem a tanoncok. Olyan volt, mintha már túlérett lenne a korához képest. Nem zavart, de furcsa volt.
Utána jött a kérdés, hogy öltem-e már strigát. Mi tagadás, jól meg is lepődtem, még csak elrejteni sem tudtam előle az érzéseimet. De hát hogy ne lepődnék meg? Azt tudtam eddig is, hogy a diákoknak nem annyira mesélnek rólunk, de hogy ilyen keveset tudjanak? Elképesztő volt.
- Nincs. Csak… Hát, vannak, akik elkészítenek ilyeneket. De ez ritka – válaszoltam és gondolkozás közben összevontam a szemöldököm. – Igazából nem lenne nehéz. Csak át kéne itatni valamelyik ilyen golyót azzal a főzettel, amit elkészítettem. De ehhez elengedhetetlen lenne egy szakember segítsége. Azt tudom, hogy kell lőni, de a töltényekkel bánni?
Csüggedten megráztam a fejem és rápillantottam, de a nyugodtságom azonnal elszivárgott. Gyanakvó arccal mértem végig és a szemöldökömet is összevontam. Biztos voltam benne, hogy vagy hazudott, vagy témát akart terelni.
És tényleg. Van molnijája? – kérdeztem magamtól gondolatban és elkerekedett szemekkel néztem. Hogy ölhet meg strigát olyasvalaki, aki még le sem érettségizett?
Épp hozzá akartam volna fűzni valamit, mikor egy mora fiú belépett, és először a konyháshoz, majd hozzánk sétált. Teljesen lesápadtam. Egy dampyr még oké volt, ők különben is félig emberek, na de egy mora? Ráadásul…
Elsápadtam és az órámra pillantottam.
- Most mennem kell, később még találkozunk, Alice – pillantottam rá bocsánatkérően és felálltam. – Mr. Ellwood – felé is biccentettem egyet, majd kisiettem.
Egy jövőbeli striga. Muszáj lesz szólnom valakinek, hogy vigyázzon Alicere.

+ Ebédlő + Belváros + Lakóházak +

Tárgy: Re: Ebédlő Vas. Dec. 18, 2011 12:31 am

Miután láttam ő is úgy reagál... hát, igazából nem éreztem különösebben magam csak az az átlagos -Igen, igen ezek igazi molnik.-érzés tőrt elő belőlem, mint általában. Aztán oda jött valaki. Majd szívinfarktust kaptam, még a székről is majdnem leestem. Észre se vettem, hogy mikor jött ide, őszintén szólva azt se vettem észre, hogy egyáltalán mikor jött be az étkezőbe. Aztán Stepha hirtelen felállt, elköszönt és már ment is el. Ne már- annyira jó volt vele ez a nap. Striga támadás, élet mentés, kocsikázás, őrök besz*patása, a konyhás nő és a beszélgetés. Felálltam és integettem neki.
- Szia Stepha.
A végét mát üvöltöttem, hogy ő is meghallja.
- Szavadon foglak!
Aztán vissza ültem és már ettem volna a következő sült krumpli darabot amikor ismét észre vettem a fiút. Most nem ijedtem meg... annyira.
- Ne ácsorogj ott. Ülj le. Állva se rossz enni, de ülve kényelmesebb.
És beleharaptam a sült krumpliba, végig néztem ahogy Stepha eltűnik az ajtó mögött és a fejemhez kaptam.
- Stephának hívtam. A fr@nc, pedig külön kérte, hogy Stephnek hívjam.
Kicsit dühösen meredtem a srácra aki kicsit mintha furcsán nézett volna rám. Majd elnevettem magam, hogy milyen képet vág. Már a könnyeimet törölgettem mikor végre bemutatkoztam.
- A nevem Alice. Örvendek a találkozásnak Mr.Fekete inges lopakodó.
Hát igen, szeretek beceneveket adni és a lopakodó az pont illet is rá. Khm... és fekete ingben volt, úgy, hogy ez pont jól jött ki.

Tárgy: Re: Ebédlő Hétf. Dec. 19, 2011 11:27 pm

Miután begyűjtött magának pár sült krumplit, asztal után is körülnéz, és végül a dampyr és ember társaságot választja. Oda is settenkedik, és nem hogy bűntudata nincs, amiért szegény Alice –t halálra rémisztette, de még élvezi is. Ajkai mosolyra kunkorodnak, az arca is elégedett lesz, főleg mikor az ember lány elmenekül előle. Most már azt is meg tudja állapítani, hogy alkimista – ilyen közelről tökéletesen érzi az illatán, hogy ember. A nemesek megjegyzik az ilyesmit. Ráadásul egy mora lány egyébként sem ijedt meg volna tőle, így eléggé nyilvánvaló.
Mivel köszönést vagy választ nem kap, egyszerűen csak leül, végtére is, ha valami nem tetszik, úgy van vele, Alice majd biztos szól. A testőrtanoncok úgy is kimondják, amire gondolnak, legalább is Darren eddig így tapasztalta.
Elkezd enni, körülbelül az étkezés felénél jár, mikor Alice megint rápillant és látszólag megint jól megijed. Darren se bírja már tovább, halkan felnevet.
- Ennyire azért nem vagyok ijesztő, dampyr lány – mosolyog rá kiismerhetetlenül. Persze, igazából tényleg ennyire ijesztő, sőt. Ijesztőbb. De Alice ezt nem tudhatja, így nincs mitől félnie. Még.
Viszont, ahhoz úgy néz ki, túlságosan is elfoglalt: elbeszélget magába. Úgy látszik, itt nem csak Darren őrült… Fel is vonja a szemöldökét, de azért még mindig mosolyog. Valószínűleg így is lesz még egy darabig, úgy se hagyja abba.
- Látom, elbeszélgetsz magadban – nevet fel ő is, de csak visszafogottan, ahogy egy főnemeshez illik. A szokás az szokás. – Darren Ellwood, szintén örvendek. Fekete inges lopakodó? – szalad fel megint a szemöldöke és kissé szélesedik a mosolya. – A végén még nekem is ki kell majd találnom egy becenevet, pusztán bosszúból. – Természetesen látszik rajta hogy viccel, mert hát így is van, de ezen túl még a szeme se áll jól.

Tárgy: Re: Ebédlő Kedd Dec. 20, 2011 5:25 pm

* Végig nézte ahogy Stepha elmegy. Kicsit elgondolkodik majd megint rá néz a nem rég érkezett fiúra, most nem ijed meg annyira. Láthatóan a fiúnak ez tetszik... nekem már nem annyira, a sült krumpli el is vonja a figyelmem, de Darren megjegyzésére válaszolnia kell. Legalább is elég erős késztetést érez.*
- Nem is tőled ijedtem meg, csak elfejtettem, hogy itt vagy ezért meglepődtem mikor megláttalak ^^
* Mosolyog rá egy kicsit gúnyosan. Vikin jár a fejem, vajon jól van? Vigyáznak rá a testőrök? Áh, gyors el kell végeznem ezt az iskolát. Darren kifejezésén a tekintette megállapodik rajta. Felháborodok ám ez nem látszik rajtam, még, hogy magamban beszélek? Még ha igaz, ez felhúzott. De azért elmosolyodom. Inkább azért, hogy újabb kielégítő választ tudjak adni.*
- Igen. Éppen gondolkodtam, máskor nem igazán tudok mert mindig megzavarnak. A nemesek nem foglalkoznak azzal, hogy talán zavarják a másikat és csak beszélnek, beszélnek és beszélnek. Gondolom te is nemes vagy, látszik rajtad.
* Kicsit szúrósabb pillantást vett a fiúra. Habár... még egyszer sem futottam össze vele, szerencséjére. Sokan feltudják húzni, különösen a nemesek. A teremben lévő pár ember minket figyel, amit nem is igazán értek, az iskolában eddig még nem asszociálódtam, lehet ez az oka, de gyanítom, hogy eme ficsúrnak is köze lehet a dologhoz. Oh... ficsúr, imádom ezt a szót, egyik sem szereti ha így hívják, ezért sokszor szoktam használni eme jelzőt rájuk.
Bemutatkozott. Darren Ellwood. Nem foglalkozik a srác reagálásán már is megszólal. *
- Darren Ellwood? Na na, komolyan? Ezt el se hiszem, de várj egy kicsit. * Enyhén megrázza a fejét.* Ne~em, te nem lehetsz Darren Ellwood.
* Még soha életemben nem hallottam róla, de jó eljátszani, hogy tudom kicsoda. Fel is kuncogok kicsit.*

Tárgy: Re: Ebédlő Kedd Dec. 20, 2011 6:16 pm

Egyre halványabb a lehetőség, hogy jó ötlet volt idejönnie – bár, őt ismerve, ez leginkább csak szórakoztatja. A dampyr lány egészen visszafogja magát, de így is kicsendül egy kis gúny a hangjából, így Darrennek egyre szélesedik a mosolya. Hát, ez sem ígérkezik bájcsevejnek…
- Könnyű megfeledkezni, ha többé-kevésbé észre se veszel – dől hátra elégedetten, mintha ki tudja, mit mondott volna. Pedig igazából tényleg csak azon mulat, hogy a lány hogy viselkedik vele. Ha ez így folytatódik, erős a gyanúja, hogy fel is fogja idegesíteni, de pontosan ez a célja. Lehet, hogy ez is a lélek hatása, lehet, hogy más miatt – de egy biztos: ő az ilyenekben leli örömét, és ez most sincs másképp.
- Azt hiszem, ezt most nem kell bóknak vennem – válaszolja mosolyogva. Az arca meg se rezdül, egyáltalán nem idegeskedik, csak a mosolya szélesedik néha-néha.
Viszont ő is szerencsés, mert ha Alice ölni tudna a szemével, semmilyen bűbáj nem tudná Darrent megvédeni. A mosolygásról nem is beszélve.
Közben a többiek is rajtuk tartják a szemüket, és most már nem csak Darren miatt. Így is eléggé furcsa számukra a mora fiú, hisz nem valami fényes múlt áll mögötte. De az, hogy leült egy dampyrhoz, még nemes létére is feszültséget kelt minden asztalnál. Egy striga jelölt, igen, őt is annak gondolják, mint az Ozerákat. És ő, ő még ennek tetejében egy testőrtanonc mellé mer leülni, akiket mindig is a strigák ellen lázítanak. Kissé ironikus. Arról nem is beszélve, hogy a mora-dampyr kapcsolatokról is csodás pletykák vannak, és az ilyen apróságok is, mint például a beszélgetés, rögtön gyanút kelt.
Utána jön a bemutatkozás – amit mellesleg illem szerint már rég meg kellett volna tenniük, de mivel a dampyr lány figyelme elsiklott felette, nem volt szükséges. Ráadásul Darren nem is nagyon akarta elmondani a nevét, mert még ha a lány nem is ismeri látásból, a pletykák elég ijesztőek tudnak lenni.
És tényleg, ismeri is. Legalább is pár pillanatig ezt hiszi, csak akkor kezd erősen kételkedni, mikor megpillantja a lány auráját. Igen-igen, egy lélekhasználóval nem könnyű szórakozni.
- Hazudsz – villantja meg ellenállhatatlan mosolyát. Ha a lány azt hiszi, vele kiszúrhat, akkor nagyon téved. Viszont annyit legalább megért a dolog, hogy Darren mosolyából vigyor legyen: ez is ugyan úgy szórakoztatja.

Tárgy: Re: Ebédlő Kedd Dec. 20, 2011 6:32 pm

* Ennyi nemest egy helyen. Az egyik srác szeme aki őket bámulja majd kiesik. Rá pillantok mire ő elfordult. Ez de király! Hazudsz~ hallja meg hirtelen, eme kis szócskát mosollyal jutalmazza.*
- Eltaláltad. Fogalmam sincs, hogy ki a fene vagy. Egy nemesi mora. Ahogy látom híres lehetsz. * Vállat von.* Tele van velük ez a hely.
* Ami így is van, ennyi morát egy helyen még sosem láttam.*
- Nah és * Keressek egy szép nagy krumpli darabot, nagyon szeretem.* hányadikos vagy kicsi mora. * Ha egyszer kicsi dampyrnak hív. Végre megtalálja.*
-Megvan ^^
* Boldogan nyúl érte és megfogja. Megszemléli, csodálatos. Kicsit nagy felhajtás egy krumpli darab miatt... de hát ha egyszer finom.*

Tárgy: Re: Ebédlő Kedd Dec. 20, 2011 7:36 pm

Ó. Nem válaszol.
Jó darabig feszült csönd van, Darren pedig jobbra döntött fejjel figyeli a dampyr lányt. Mi az ördög? Egy testőrnek udvariasnak kéne lennie, ehelyett se válaszolni nem képes, se normálisan viselkedni. Eddig legalább is nagyon úgy tűnik. Igaz, Darrent ez egyáltalán nem zavarja, de mi tagadás, furcsának gondolja. Furcsának, ezáltal érdekesnek.
- Abból gondolod, hogy így figyelnek minket? – hajtja vissza a fejét kíváncsian. – Ez nem jelent sokat. A morák is legalább annyira szeretnek pletykálni, mint az emberek. Néha még az Udvarból is jut ki információ. – mosolyodik el újra, eddig leginkább csak érdeklődve nézte Alicet. Nem, nem úgy, mint nőt – sokkal inkább, mint egy kísérleti patkányt. Igaz, nem feltűnően, az illembe ütköző lenne. És bár sokszor szabályt szeg, mint például a bűbájhasználással kapcsolatban, azért neki is vannak elvei. – De, különben igazad van. Az vagyok.
Csak a belé vetett tiszteletet vesztette el többé-kevésbé az apja strigává válása miatt, de lassan már vissza is kerül a posztjára. Legalább is politika terén. De ettől még mindig összesúgnak a háta mögött, ami azért nem meglepő.
Aztán a dampyr lány rákérdez, hányadikos, és le „kicsi morázza”. Darrennek szélesedik is a mosolya. Bátor lány, a dampyrok általában csak nyalizni szoktak a moráknak. A nemeseknek meg végképp.
- Nem hiszem, hogy idősebb lennél nálam – fűzi hozzá, de rögtön válaszol is. – Különben az első évfolyamhoz tartozom. Nem olyan rég érkeztünk a – Összevonja a szemöldökét, és elmereng kicsit. Ez megint az egyik hatása a léleknek, van, mikor elveszíti a fonalat. De nem tart sokáig, utána vissza is tér. – Hát, az egyik barátommal – von vállat. Nem tudja, mi másnak hívja Lizt. Viszont ez így meg furcsa kimondva. barát… Darrennek nincsenek barátai. Legalább is, eddig nem igazán voltak. Csak Liz, ő érti meg. Vagy legalább is részben.

Tárgy: Re: Ebédlő Kedd Dec. 20, 2011 8:11 pm

* Múlnak a percek, válasz választ szül. Ez így megy míg meg nem tudom, hogy elsős. Majd megfulladok a köhögéstől.*
- Elsős?
* Huh, elsős. Ez nem olyan meglepő mint beállítottam de hát... én mégis csak harmadikos vagyok. Jeszus, öregszem. Már a fejemet fogom, oké-nyugi. Elsős, de akár még idősebb is lehet nálam. Kihúzom magam és egy másik arcom mutatom.*
- Én harmadikos vagyok. Én szint úgy nem olyan rég érkeztem az akadémiára, de hála... Vikinek és a családjának a harmadik évfolyamba raktak be.
* Vikiről nem igen kéne beszélnem. A család azt mondta ne jártassam a számat. Hála nekik már csak a 3. és 4. évfolyamot kell letennem és már mehet is.
A krumplikat már csak piszkálgatom.*
- Miért pont ide jöttetek a barátoddal? Csak nem a kaja miatt?
* Fenyegetőzök a kezemben egy krumplival.*

Tárgy: Re: Ebédlő Kedd Dec. 20, 2011 8:30 pm

Alice jól szórakozik, csak Darren ül faarccal vele szemben. Ahogy eddig viselkedett a lány, bőven ráférne még az a három év – legalább is Darren szerint. Az viszont érdekes, hogy ennek ellenére végzett egy strigával. Mert igen, látta a molniját. A többiek nem figyeltek arra, de neki egy pillanat alatt feltűnt, nehéz lett volna nem észrevenni az alkimista hirtelen aura változását. Teljesen ledöbbent. Hát persze, hogy kíváncsiságából Darren is oda pillantott.
- Kár érted – búgja mély hangján. – Ilyen jó testőröket nem lenne szabad elvesztegetniük. És ilyen kevés képzéssel túlzás nélkül a halálba küldenek.
Megint van valami a tekintetében, ami kissé hátborzongatóan hat: egy kis őrült vonás. Paranoia. Persze, nem túlzottan, szinte fel sem lehet ismerni, belülről viszont nagyon kínozza Darrent. Annyi lelket használ, árnyékcsókolta párja viszont nincs, akinek átadhatná. Ráadásul nem is kábítja magát semmivel. Csak az eltökéltségén múlik, hogy nem őrült még meg.
Ezen kívül viszont tényleg igaza van, ő már elég közelről látott strigát. Azok elől nincs könnyű menekülés, és két év alatt lehetetlen a négyévnyi tananyagot végigvenni, akármilyen jó is lehet a lány képessége. Pazarlás.
Aztán kicsit könnyedebb irány felé halad a téma, ugyan is Alice krumplival kezd fenyegetőzni. Darren el is neveti magát.
- Annyira azért nem jó – vet rá egy sunyi pillantást. Remélhetőleg felhúzza vele. – Különben meg, egyszerűen csak ide jöttünk. Nem volt különösebb oka. Liz ide szeretett volna jönni, én meg eleget tettem a kérésének.

Tárgy: Re: Ebédlő Kedd Dec. 20, 2011 8:48 pm

- Nem vagyok én olyan gyenge. Egy testőr tanított aki elég szigorú volt. Mondhatni szadista.
* Oldalra billentem a fejem miközben a fiú arcát nézem. Olyan furcsa. Mikor Viki néz így... a szemei. Nem tudom miért, de átnyúltam az asztalon és összekócoltam a haját.*
- Ha mosolyogsz akkor szívből tedd ^^
* Hasonlít Vikire. Ő mindig mosolyog ami átragadt rám is. De amikor valami zavarja, szomorú meglátszik a szemein mit is érez valójában. Ez a fiú úgy mint Viki amikor megtudta a bátyja meghalt... nem teljes mértékben úgy, de valahogy mégis hasonlóan. Talán fáj neki valami, nem tudom. De jeszusom épp a haját fogdosom. Kicsit zavartan vissza ülök a helyemre.*
- Bocsi.
* Elfordítom a tekintettem és gyorsan enni kezdek. Meg is borzong kicsit, hogy mit művelt már megint. Tényleg vissza kell magam fognom. Várom, hogy történjen valami, témát is váltok. Szerencsére még nem firtatja az előbb történteket.*
- Áh értem. Jó barátok lehettek ha elkísérted ide.

Tárgy: Re: Ebédlő Kedd Dec. 20, 2011 9:12 pm

Kíváncsian hallgatja a dampyr lányt, és csak akkor mutat bármilyen érzelmet, mikor Alice leszadistázza a tanárát. Akkor viszont kis híján elneveti magát. Most már biztos benne, hogy a lány fiatalabb nála.
- Nem arra gondoltam, hogy gyenge vagy. Pont ellenkezőleg. Viszont az se jó, ha valaki csak verekedni tanít. Egy testőrnek nem csak az a dolga, hogy a strigákra támadjon. Meg kell védeni a morákat is, - minket is - de nem mindenkit olyan könnyű. Ha valamiért nem olyan mellé kerülsz, akit szeretsz, akkor tudnod kell alkalmazkodni hozzá és elviselni. És ezt szinte csak az iskolában tudod megtanulni. A fajok bővebb ismeretéről nem is beszélve.
Egészen bele is merül a mesélésbe, mikor a lány előre hajol, és hirtelen ötlettől vezérelve összekócolja Darren haját. El is hallgat, pedig van még egy rakatnyi dolog, amit mesélhetne erről. Attól hogy mora, még nagyon sok mindent tud, sokat is olvas, meg is látszik ilyenkor. Még is, ettől a kis kócolástól jobban meglepődik, mintha a lány valami ostobaságot csinálna, felborítaná az asztalt vagy ilyesmi. De nem mutatja ki, csak a hirtelen csend árulkodik arról, hogy nem hagyja teljesen hidegen a dolog.
- Szívből? – kérdezi kissé meglepetten és felvonja a szemöldökét. – Honnan veszed, hogy nem úgy mosolygok?
Még az auráján is végigfuttatja a szemét újra és újra, de úgy tűnik, most semmilyen becsapásról nincs szó, komolyan tudja. De hát honnan? Honnan látja?
- Semmi gond – mosolyodik el újra.
Nocsak, lehet, hogy zavarba jött a lány? Darren nem igazán érti miért, de az aurájából egyértelműen ez jön le. Vagy legalább is hasonló. A színeket már ismeri, így eléggé megtéveszthetetlen.
- Lehet – válaszol tömören, komoly arccal. – Úgy is jöttem volna, unalmas lenne egyedül otthon. Itt legalább lehet szórakozni.
Azért már nem is zavartatja magát, hogy Alice nem tudhatja, miért van egyedül otthon. Jobb ha nem ismeri a családja történetét, egész jó társaságot nyújt neki a lány, nem szeretné elijeszteni. A morák így se nagyon jönnek a közelébe. Mármint, nagyrészt. De olyan is van, akit sokkal jobban csábít a helyes arc, mint rémiszt meg a hírnév. Ami nem is gond, legalább nem hal éhen.

Tárgy: Re: Ebédlő Kedd Dec. 20, 2011 9:44 pm

* Háh, már megint valami ostobaságot csináltam. Ritkán találkoztam korombelivel, szinte csak Vikit ismertem, de őt teljesen. Akár egy mozdulatából olvasni tudtam. Nem is értem miért, talán mert sokáig voltam vele. Legalább is régen így gondoltam. Most meg? Ha ránézek valakire nincs gond, betudom annyival, hogy ő ilyen. De ha a szemükbe nézek, áh, szörnyű, magától mozdul a testem, beszédre nyílik a szám hol ott semmit az ég világon nem tudom az illetőről. Viki közelében gyakori volt az ilyen. És mostanában másokkal is ez van, de eddig még nem volt olyan, hogy ne tudtam volna elhessegetni a gondolatokat vagy vissza fojtani a szavakat, erre tessék ennyit a nagy kontrolláló képességemről.*
- Látszik rajtad.
* Válaszolok Darren kérdésére és ez tényleg látszót rajta, gondolom sokan mondják neki. De ez... hogy ezt csináltam, olyan, olyan... nem is találok rá szavakat. Tisztára zavarba jöttem.*
- Szórakozni?
* Kapom fel a fejem. Régen csak nagyon alaposan megtervezett szökés esetén tudtam buliba jutni, így is csak felnőttek között volna, de jó volt. Persze ez a nagyon alaposan megtervezett szökés is csak olyan volt, hogy este meglógtam, néha még Vikit is magammal vittem. Na jó, szinte mindig. De amint hallja a szülök szót máris rosszabb a hangulata.*
- A szülőkről ne is beszéljünk. Az anyám egy idegesítő, mindent a testőrködésnek személy. Az apám meg...
* Nincs kedvem senkinek beszélni az apámról. De hát így is úgy is megfogják tudni. Megkérdezik honnan van molnim... ezt talán még kitudom védeni. De ha megkérdeznek valamit a strigáról...*

Tárgy: Re: Ebédlő Kedd Dec. 20, 2011 10:05 pm

A lány egyre furcsábbnak tűnik Darren szemében, de most elkezd a jó irány felé haladni. Eddig azt gondolta róla valami szemtelen kis dampyr lány, most viszont egyáltalán nem így viselkedett. Ráadásul azt is észrevette Darrenen, hogy egy kis melankólia is vegyül a hangjában. Vagy a szemén látta? Nem tudja. A gondolatába viszont nem akar beleolvasni, azt megérezné és furcsa lenne. Arról nem is beszélve, hogy mostanában így is eléggé a „perem szélén” áll. És nem csak hogy durvább is lenne a mellékhatás, de amilyen erősnek Alice látszik, ilyen gyengén nem menne Darrennek.
- Mégis ritkán veszik észre. Ritkán, azaz soha – mosolyodik el. Nem bántja a dolog különösképpen, ő már hozzászokott ehhez a bánásmódhoz, hogy senkit sem érdekel. Persze, volt, amikor ez nem volt így, de azóta sok minden változott és kis idő multával megszokta.
Aztán csak feloldódik a hangulat – legalább is Darren részéről – és újból elneveti magát. Igen, még nem annyira elkötelezett testőr a lány, ez látszik. Hogy felkapta a fejét a szórakozásra!
- Miért, szerinted csak az Udvarban és a városokban vannak főnemes bulik? Vagy épp csak sima mora bulik? – kérdezi mosolyogva. – Visszatérve meg, itt a biztonság is nagyobb, ha belegondolsz. Itt sincs több testőr a kelleténél, de van védővarázs, és jobb, mint egy városban játszani a remetét. Főleg testőr nélkül.
Mikor a szülők kerülnek szóba, kicsit elsötétül az arca és összepréseli az ajkait. Nem a legjobb téma.
- Az még nem olyan rossz. Nekem az apám egy paranoiás, és borzasztóan gőgös mora volt, aki strigává változtatta magát és legyilkolta az egész famíliát, testőrökkel együtt. Úgy hogy hidd el, jobban jársz olyan szülőkkel. – A hangja szokatlanul komolyan cseng, és most már erőltetett mosollyal sem fárasztja magát. Nincs kedve. Igaz, ez egy lélekhasználónál ez szélsőséges, de már csak azért is aggódik, hogy Alice esetleg itt hagyja félelmében. Pedig egész jól szórakozott.

Tárgy: Re: Ebédlő Kedd Dec. 20, 2011 10:23 pm

* Darren szavait hallva felemeli a fejét. Strigává változott az apja? Ez...
És akkor megtört a jég.*
- Az első striga akit megöltem az apám volt, aki nem csak engem de még Vikit is ki akarta szipolyozni.
* Kicsit szomorúvá válok. Jobb volt amíg semmit nem tudtam apámról. És az, hogy én öltem meg. Még a tudat is rossz volt, nem, hogy az emlékek. És ami utána jött. Valaki nagyban dicsérte a tettem, valaki meg annyira sajnált, hogy kedvem lett volna leütni. Sajnálat és dicséret, egyikre sincs szűkségem. De amikor egy nemesi mora elém állt és azzal vádolt, hogy csak azért tudtam megölni mert én is striga vagyok. Nem túlzok, hogy eltörtem pár csontját, csak Vikinek hála nem lett bajom az ügy miatt.*
- Az emberek gyakran ítélnek meg a család alapján. Nem foglalkozva azzal, hogy milyen is vagy valójából.
* Elmosolyodik és Darrenre néz.*
- De amint elnézlek te azok sorát gyarapítod akik szembe mentek másokkal.
* Remélem meg tudja majd mutatni másoknak, hogy ő nem stirga. Ha engem annak gondoltak mert megöltem egyet -az mellékes, hogy az apám volt- akkor mit feltételezhetnek róla.*

Tárgy: Re: Ebédlő Kedd Dec. 20, 2011 10:46 pm

Alice nem habozik, hamar elárulja Darrennek, mi a helyzet. Olyan hamar, hogy Darren még a meglepettségét se tudja eléggé elrejteni, elkerekednek a szemei. Nem számított rá, hogy a lány ilyen őszinte lesz vele, de nem is igazán bánja. Viszont azok után, hogy Alice észrevette rajta a szomorúságát, már a vonásait is jobban rendezi, nem mutat valami sokat magából.
- Részvétem – válaszolja kissé tömören, de a hangja őszintén cseng, és már ez is valami. Közben többször is végigfuttatja a tekintetét a dampyron, de nem tudni, miért teszi. Talán együttérzésből. Talán meg akarja fejteni. Ki tudja?
- Na, igen – mosolyodik el ő is. Már csak azért is, mert ha őt a családja miatt ítélik el, még csak nem is tévednek olyan nagyot. Viszont Alice ebbe bele se gondol, legalább is nem látja rajta, és ez megint csak felüti azt a gondolatot a fejében, hogy milyen ártatlan is a lány. Nem gondol rosszra. Persze, ezek után – ami vele történt – valószínűleg más is ugyan úgy azt gondolná, hogy a többi rossz hírű ember sem rossz, csak az a kár, hogy ez ne így van. Legalább is nem mindig.
- Szembe mentem? Hmm… Tudod, – kezd neki, közben szórakozottan játszadozik a sült krumplijával – igazából engem az előítéletek nem zavarnak. Nem látom értelmét, miért kéne bizonyítanom. Én tudom magamról, hogy milyen vagyok. Ha mások egyből rosszra gondolnak, hát… Nos, ki mire fogékony. Csak magukat minősítik a fújozással. Ráadásul… Ennél több eszük is lehetne, hogy a családtagokat is belerángatják a dolgokba.
Persze Darren tényleg gyakran gondolt már a strigává válásra, de nem csak ő van. Ott vannak az Ozerák. Itt van Alice. Ha ilyen társaságokat és lehetőségeket elbarmolnak, akkor tessék, paranoiázzanak csak. Jobb társaság marad neki.

Tárgy: Re: Ebédlő Kedd Dec. 20, 2011 10:59 pm

- Hm... nem hiszem, hogy ez nekem menne. Ha sértegetnének csak beszólok, de ha Vikival teszik ezt vagy kihúzzák a gyufát és még meg is gyújtják akkor...
* Nevetni akarna, de inkább csak mosolyra derül.*
- De az ilyen emberek nem veszik észre mekkora barmok.
* Bekap néhány krumpli darabot és egy csirke falattal is megpróbálkozik. Elfogyott a krumpli. Meglesi Darren tálcáját és nagyon lassan, óvatosan megprobál pár falatott elcsórni.*