Etető szobák

Itt találhatók a vérszajhák, akik a stigák etetéséért felelnek.

Kívülről a helység nem tűnt nagynak, de belülről egészen más volt a helyzet. A belső tér kisebb részekre volt elválasztva a többitől. Úgymond kisebb szobákra, amiket néhol vörös selyemmel választottak el, és minden egyes kis zugban láttam egy ágyat is. A vérszajhák pedig fel alá koslattak, a nyakukra szorított vértől vörös kendőkkel, néhányan pedig még az ágyon feküdtek a vérveszteségtől.
Mindenki összerezzent mikor beléptem. Lesütötték a tekintetüket, megpróbálták elkerülni a szemkontaktust. Bizonyára nem akartak még egy kis csapolást. Igaz ami igaz, én sem lennék boldog, ha minden nap nagy mennyiségű vért veszítek, csak mert strigák szívják a vérem.
Lassú léptekkel elindultam a szoba közepe felé. Nem tudtam hogy működik ez, ezért szemügyre vettem a fiatal striga fiút. Nem úgy tűnt mint egy mai kiscsibe. Követve példását, kiválasztottam magamnak egy dampyrt. A lánynak hosszú szőke haja volt, és méregzöld szeme. Könyörögve nézett rám, de nem ellenkezett. Hogy is tehette volna? A legközelebbi kis részbe vezettem, majd leültem az ágyra.
- Mire vársz? - Néztem fel rá, mikor nem reagált.
- Máris... asszonyom. - Letérdelt elém majd félrehúzta a haját, ezzel a mozdulattal szabaddá téve a nyakát. Több harapásnyom volt rajta mint hittem volna. Az a legszörnyűbb, hogy nem csak a nyakán hanem egészen le a mellkasán, a karján és még a mellén is. Megdöbbenésemet próbáltam leplezni. Megfogtam a kezét, és megvizsgáltam a csuklóját. Ott nem voltak harapás nyomok, de rengeteg zúzódás volt rajta.
- Ezeket hol szerezted? - Kérdeztem, de a lány lesütötte a szemét. - Kérdeztem valamit.
- Az egyik strigától. - Mindjárt gondoltam. Felálltam, majd lassan elsétáltam. Az ajtóban a lány utolért, és megfogta a vállam.
- Nem akar étkezni?
- Nem. - Rántottam ki a vállam a keze közül, majd továbbsétáltam. Ekkor állt elém az a fiú, akit az imént láttam.
- Milyen kis érzelgős stiga. Szomorú vagy? - Közelebb lépett. - Akarod, hogy megvigasztaljalak? - Egy hirtelen mozdulattal lerántotta a vállamról a ruhát. Felnevettem, és én még közelebb léptem hozzá.
- Szeretné a halál. Menj az utamból! - Rivallottam rá.
- Te nem parancsolhatsz nekem. Itt én parancsolok neked!
- Miből gondolod, hogy te megteheted? - Visszarántottam a ruhát magamra, majd még közelebb léptem hozzá. - Még egyszer ne merészelj hozzám érni. - Fogtam magam és elsétáltam mellette. Nem hagyhattam ennyiben, ezért erősen meglöktem a vállammal.

+A belvárosban sétál+

Az ajtó szinte magától vágódott ki. Gyorsan száguldottam be azon. Az első vérszajha akit megláttam egy magas, nem épp törékeny fekete hajú lány volt. Bőre neki is fehér, akárcsak a többieknek. Megragadtam a csuklóját, majd egy gyors mozdulattal a lány nyakába haraptam.
Pár perccel később a lány teste elernyedt, teljesen legyengült. Fogtam és elvittem az orvosiba, nem törődve a hátam mögött összesutyorgó népséggel. Természetesen mind strigák voltak.
Miután ezzel végeztem lesétáltam a kertbe.

S.C+Kert