2-es szoba

Szoba lakói:
Alisziana Walker

* A Vikivel folytatott hosszas beszélgetésem során a kedvem a tetőfokon és még tanácsot is adott mit húzzak fel. Egy fekete farmer és egy fekete hosszú bálinak ható póló féleség amin egy vörös rózsa díszeleg.
Jól néz, nem mondom... Nem túl elcsépelt és még futni is tudok benne. Tökéletes. Mikor meghallom a kopogást az ajtón és Darren hangját, kicsit vonakodva, hogy mit szól majd hozzá, kinyitja az ajtót. Lesz ami lesz.*
- Oh, Darren úrfi. Kigondolta volna.
* Néhány lány furcsállóan néz felénk, gondolom azon tanakodnak mit keres itt egy mora srác... főleg Darren. Ahogy észre vettem sokan ismerik. De egy kacsintással a két sugdolózó lányt le is tudtam.*
- Hm...
* Valami furcsa. Nem tudom mi... Ezen elgondolkodok valamennyit, de miután észhez térek rámosolygok Darrenre és várom mi lesz.*

* Darren bókja meglepi, nem gondolta volna, hogy ilyet is kap.*
- Köszönöm.
* Meglepettség cseng a szavában. Mialatt elgondolkozott, Darren köszönt a lányoknak, majd vissza fordult hozzám. A Hm-jére nem tudtam mit válaszoljak. Azt csak nem mondhattam, hogy valami furcsa benne és másmilyen, de nem tudom mi az. Szerencsére nem is kell válaszolnom, átkarolta a derekam és így indultunk el. Nem lepet meg annyira mint a bókja, de a gondolataimban még mindig azon elmélkedek, hogy mi lehet ez a
különös érzés. Nyomasztó nem tudni olyant ami érzem, hogy tudom, de mégse, ki érti ezt?*
- Nah és hol lesz a buli? A nemesek nagyon készülődtek.

* A kíváncsi szempárok dobnak egyet a hangulatán.
Elmondja darrennek vagy ne? Inkább nem. Felemelem a kezem és megfogom a homlokát majd a sajátom, hm...
Kicsit mint ha aggódnék, pff, pedig még Viki is mondta, hogy ne ártsam magam bele annyira az itteni életbe, így is elég sok rossz fát vittem a tűzre.*
- Szóval az őrkunyhókban.
* Megint Darren arcát nézi, talán kimerült? Nem tudom eldönteni. Beteg?*
- Ha rosszul érzed magad inkább vissza kéne menned.
* Persze ha, én vagyok rosszul, még akkor is elmegyek bárhova, csak, hogy ne instápoljanak. Hát igen, instápoljanak, külön szavam arra, hogy húznak, nyúznak.*

* A nagy középpontba levés, aminek nagyobb oka Darren, most igazán
zavaró. Olyan furcsa érzés mardos, hogy már kezd idegesíteni.*
- Mert talán rosszul nézel ki? Mármint nem úgy rosszul, hanem, hogy de rosszul csak belül...
* Már a saját szavaimba is bele zavarodtam. Egyáltalán mit érdekel engem, hogy mi van vele? Pff, nem is érdekel csak... egy kicsit. Már a fejem fogom a sok gondolattól. Egyre kellemetlen a saját elmém.
Inkább csöndben megyek tovább, és bólintok egyet Darrenek, hogy oké, oké. Meg se kéne szólalnom, úgy is csak b@romságokat mondok.*

* Csak múlnak a másodpercek, inkább tűnnek óráknak. Nem vagyunk még ott? Ja, hogy csak pár métert tettünk meg eddig, nagyszerű. Mikor Darren megszólít, megállok. Kíváncsian nézek rá mit akarhat.*
- Mint egy anyuka? Jeszus, ha még te is ezt mondod.
* Már komolyan a fejem fogom, Viki is egyfolytában ezt mondja, de azért vele könnyebb, ha elé állok, és azt mondom, hogy mondja el mi bántja, még ha az első időkben furcsállta is, hogy én honnan tudom, hogy valami
baj van, elmondta. Nem tehettek róla ha egyszer láttom. Én nem csak nézek a szemeimmel mint a többi ember, akik bámulják egymást de semmit sem vesznek észre, ők nem látnak, én igen, nah és? Nekem sem tetszik, ki akarja mindig tudni mit érez a másik? Anna is ilyen volt, ha egyszer is találkoztam vele semmi. Ha másokkal beszélt minden. Észre vette az emberek bajait de nem közölte velük, persze ha én voltam az, csapot-papot mindent elmondott, de még így se értette az érzéseimet, remek, egy igazi testőr, gondoltam róla mindig, kár, hogy egy öntelt ..... *
- Jó, inkább menjünk. Majd csak szimplán úgy viselkedek mint a többi ember, csak nézek másokat, látni nem fogok.
* Könnyebb is lesz. Majd jól leiszom magam. Az úgyis segít. Fennhéjazva tovább mentem, az alkohol gondolatától kicsit jobb kedvem támadt de még mindig ingerült állapotban voltam.*

* Mikor Darren megfog és vissza ránt, kicsit meglepődök. Mit akarhat? Épp most volt egy kitörésem és békén hagytam volna a folytonos aggódásommal. Nem anyáskodnék ahogy mondta. Miután a falhoz nyom, mégjobban meglepődök. A showért csinálná? Furcsa mód nem néznek a körülöttünk lévők, ám Darren arcáról már nagyban leír az állapota. Mélyen a szemembe néz, egyre csak zakatol a szívem, de hogy miért? Nem épp egy kellemes szituban vagyok.
Tényleg miért is? Miért aggódok én egy nem rég megismert fiú miatt? Semmi okom rá. De hasonlít Vikire, érte
is aggódom, neki is segítség kell. Neki is? Lepődőm meg saját gondolataim miatt. Túl sok a meglepetés mára.*
- Nem tudom.
* Elveszem a tekintettem róla és máshova nézek.*
-Amúgy meg ki mondta, hogy aggódom? Ha meg tényleg úgy volna, akkor néz tükörbe. Ki ne aggódna egy olyanért aki úgy néz ki mint egy zombi.
* Persze közel sem nézett ki úgy, de hát mit mondhattam volna. Már maga a helyzet is furcsa volt. Mondtam volna, hogy ő maga is furcsa. Hogy olyan érzés fogott el mintha segíteni kéne rajta? Ki vagyok én, hogy
ilyeneken gondolkozom? Csak egy egyszerű dampyr. Még jó, hogy nem tud gondolatot olvasni, igaz, úgy könnyebb lenne, nem kéne magyarázkodni, hogy segíteni akarok neki, pedig nem hiszem, hogy nagyobb gondja lenne egy nemesnek, még ha valamennyire el is ítélik. Azt velem is megtették, de túl éltem.
Persze, szép is lenne, gondolat olvasó. Már mindjárt maga Vlagyimir, mi?
Segítsek egy olyanon akinek még a gondját sem tudom, ha van egyáltalán neki. Még ha vannak sejtéseim is, hogy mit érez, az mindenkinek van, biztos csak túl kíváncsi vagyok, ennyi. Vagy egyszerűen csak megakarom védeni a morákat, ezt úgy is belénk nevelték. Belénk, dampyrokba, mintha nem lenne így is elég gondunk.
Na nem mintha gond lenne Vikit vagy akár Darrent megvédeni vagy bármi hasonló, védenénk mi a morákat anélkül is, hogy ránk kényszerítik.*

* A válaszomon Darren elmosolyodik. Ennyire vicces lenne? Ne már ennyire komolytalan lennék? Pff...
Elsimított egy haj szálat ami az arcomba kúszót, meg akartam köszönni, mert már zavart a látásban, de nem igazán tudtam meg szólalni.
Hazudok? Nem is. Na jó, de. De hát ki nem? És akkor is rosszul néz ki, mármint az arcáról az jön le, hogy rosszul van, még ha nem is annyira feltűnően.
Kezdtem attól félni, hogy elpirulok, amiért ennyire bámul. Meg akarta tudni az aggódásom okát, de ha még én se tudtam, akkor mi van? Nem ezt hívják cseberből-vederbe? Mindegy... ilyenkor, mikor nem tudtam mit érzek, el
bújtam a világ elől, esetenként Vikivel együtt. Nyugtató hatása volt annak, hogy a közelemben van, de most nincs Viki, és még csak elfutni sem tudok.*
- Annyira azért nem vagyok unalmas.
* Megun és itt hagy, ennyire unalmas lennék? Ne már~ Habár, látszólag csak szívatni akar, de azért mégis, ez olyan... bosszantó. Én aki utál unatkozni, unalmas lenne? Rossz bele gondolni. Ideje cselekedni.
Kicsit arrébb löktem és megfogtam a kezét, majd magam után kezdtem húzni.*
- Orvosi aztán buli. Már ha nem leszel rosszabbul. De ne aggódj, annak az orvosnak csoda szerei vannak.
* Tudom, hisz voltam már nála. Könnyű úgy ellógni az órákat, hogy az orvosiban beszélgettek a nővérrel, vagy épp csak alszok azokon a kényelmes ágyakon. Szerintem többet voltam ott, mint a termekben.
Bevallom, kicsit sajnáltam, hogy az orvosiért feláldoztam az iménti helyzetet, de elpirulni azért még se kellene. Nem vagyok én kislány~ Pedig Darren elég jó képű... vagyis simán elmehetne selyemfiúnak. Nah tessék min
gondolkozok már megint?*

* Lehet. Visszhangzik a fejemben miközben húzogatom Darrent. Körbe nézek, és valóban, már megint minket bámulnak.*
- Nah mégsem vagyok annyira unalmas.
* Még ha java részt Darrent is figyelik, én is itt vagyok. És merem állítani, rajtam is épp annyira elgondolkoznak mint Darrenen.
Egy darabig még könnyen tudok haladni a fiúval a hátam mögött, de egyszer csak átkarol és a másik irányba kezdünk lépegetni. Ennyit az orvosiról.*
- És milyen mágiát használsz?
* Kicsit gyanakvóan nézek Darrenre. Viki a víz mágiára szakosodott és egyfolytában arról papolt mennyire klassz dolog, hogy tudja irányítani. Még az is felmerült benne, hogy majd az én oldalamon harcol a strigák ellen. Nah akkor aztán kicsit megdorgáltam, hogy jól van, ha velem akar használni akkor mutassa, hogy támad a vízzel. Mondanom sem kell, hogy rendesen leoltott, hogy miért rontom el az örömét, de attól még igazam volt, semmit nem tudok a támadó mágiáról. De jelen helyzetben engem jobban érdekelt, mit csinálhatót darren, hogy ennyire kifáradt.*
- Mit is csinált őfelsége, hogy ennyire kifáradt?
* Játszottam meg magam egy kicsinyke mosollyal, hogy kicsit cukkoljam. Meg aztán már azon a járt az eszem milyen örültségéket csinálhatót, de mivel nem tudom mire szakosodott így majdnem mind a négy elemmel elképzeltem. Kicsit vicces volt, hogy paródiává vált a képzelem és a vízen elcsúszott, a tűz megégette, a föld betemette és a levegő miatt pedig egy magas fáról ordibált le, hogy tér iszonya van.*